Borbás Mária 1968. április 29-én született Madarason. Gimnázium után a Pécsi Tudományegyetemre járt biológia-földrajz szakra, majd a bajai Eötvös József Főiskola művelődésszakát végezte el. Eredetileg fogorvosnak, logopédusnak készült, de végül egy helyi terjesztésű lapnak dolgozott főszerkesztőként. A Magyar Televízióhoz 1994-ben került a családja javaslatára. Ő maga nem készült műsorvezetőnek. A tanfolyam alatt is dolgozott, annak sikeres elvégzése után pedig bemondónő volt.
Első önálló műsora a Telemázli volt 1996-ban, innen jött át 1997-ben a Játék határok nélkül sorozatba, melyet 1999-ig vezetett. A Játék határok nélkül alatt több szórakoztató műsort vezetett, majd 1999-től lett a Főtér című műsor vezetője volt. 2002-ben igazolt le a Hír TV-hez, ahol hasonló jellegű műsorokat vezetett. 2011-ben tért vissza a köztévéhez, ahol a máig népszerű és közkedvelt Gasztroangyal című műsort vezeti.
Egyéni vélemény a műsorvezetői munkásságáról
Gyerekkoromban a Játék határok nélkül sorozatban láttam először Borbás Marcsit, és nagyon megszerettem. Akkoriban hihetetlenül pozitívnak értékeltem a munkásságát, úgy éreztem, hogy szinte eggyé vált a vetélkedővel. Ma már felnőttként nézve némileg árnyaltabb a kép. 1997-ben eléggé feszengősnek tűnt, sok volt az apró baki (például az 1. elődöntőben 9. csapatként mutatta be a szlovéneket, amikor 8 csapat volt), aztán 1998-ban már valamivel oldottabb lett. Ehhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a műsorvezetőket is bevonták a különböző pózolásokba, hülyéskedésekbe, és Marcsi beleállt ezekbe. Ezeket elsősorban külföldi adásokban (francia, portugál) lehet látni. 1999-ben meg már teljesen jó volt.
Én azt mondom, hogy igyekezett végig helyt állni, de érdekes volt hallgatni az interjúban, amit Szily Nóra készített vele, hogy soha nem érezte magáénak a Telemázlit. Ő nem tud műsorvezetőként különböző szerepeket eljátszani. Nem tud vicces arccal mindenféle jópofákat mondani (ez már a '90-es években is elvárás volt, ahogy jöttek a vetékedők és a szórakoztató műsorok) ő csak önmagát tudja adni. Ezért van az, hogy sokkal kedvesebb számára az olyan műsor, mint a Főtér vagy a Gasztroangyal. Ő, mint vidéki némileg másképp láthatja a televíziózást, és tényleg sokkal jobban áll neki az országjárás, hogy felfedezi az országot. Falusi lévén látszik rajta, hogy nagyon szereti a természetet. Mindezek mellett azt is érdekes volt megfigyelni, hogy amikor a Játék határok nélkülben a részt vevő városok rövidfilmjei voltak, 1997-ben szlovén falvakat mutatott be, sokkal oldottabb volt a hangja. Azokban a pár száz-, pár ezer fős településeken még élénken élnek a hagyományok, és a közösség is sokkal összetartóbb. És hallani, hogy Marcsi sokkal inkább ezzel tud azonosulni, minthogy egy szórakoztató műsorban bohóckodjon. És bár nem beszélt külön a Játék határok nélkülről, de azzal, hogy nehezen oldódott fel, erős utalás arra, hogy inkább a Telemázlival említené együtt a vetélkedőt, mint a Főtérrel. Mondta azt is, hogy nem tudja a súgógépet használni. Ezt konkrétan bizonyította is az 1998-as döntőben, amikor a magyarok játszották a fonaljátékot. Nem tudta megjegyezni a négy játékos nevét, ugyanis a tenyerét nézte, amikor sorolta a nevüket.
Ennek ellenére végig vezette a játékot, amíg tartott, és azt gondolom, hogy becsületes munkát végzett. Sokan nem szeretik Marcsit az ártatlan, rácsodálkozós jelleme miatt, amilyen az országjáró műsoraiban, de én inkább azt gondolom róla, hogy ő így önmaga, és becsülendő, hogy van személyisége. Elmondása szerint a külföldi műsorvezetők közül a görög Kostas Sgonstos-szal alakított ki komolyabb barátságot, vele a mai napig tartja a kapcsolatot. 1999-ben több játékot (például fonaljátékot) is közösen mutattak be.
