Denis Pettiaux 1956-ban született Belgiumban. Cirkuszi akrobata, gyógypedagógus. A játék határok nélkül főbírója volt 1990-1999 között.
Játékosként is részt vett a játékokban, 1981-ben ekkor Lessines városának csapattagjaként játszott (jó eséllyel innen származik). A 6. elődöntőben képviselték Belgiumot, és fordulógyőztesek voltak, illetve 45 ponttal ők voltak a legjobb belga csapat, így ők jutottak a döntőbe. Itt viszont utolsó lett a csapat 19 ponttal.
1988-ban is részt vett a játékokban, ekkor Ath városának csapattagjaként. Ekkor még olyan szabály volt, hogy mindegyik város csapata két elődöntőben vett részt, és a két elődöntőben elért pontokat összeadták, és az jutott a döntőbe, aki a két adás alatt a legtöbb pontot gyűjtötte össze. Habár Ath városa az egyik elődöntőben győztes volt, de a másikban csak 4. helyet értek el, így volt náluk jobb belga csapat. Ez a szabály egyébként csak 1988-ban élt.
A belgák 1989-ben játszottak utoljára, ezért 1990-től lehetett ő a játéksorozat főbírója. Szigorú, de igazságos volt, aki köztiszteletnek örvendett. Szállóigévé vált tőle az "Attention, prêts?" szólás, amivel elindította a játékot. 1999-ig 122 játékon át volt a játékok főbírója. Eleinte ő maga is felvette az adott adás tematikájának a mezét, abban vezette a játékokat, majd 1996-tól, ahogy nem volt a játékoknak témája, úgy zakóban, vezette a játékokat. Emlékezetes volt az 1997-ben viselt cilindere, amivel cirkuszi mutatványosra emlékeztetett, ezzel utalva a cirkuszi múltjára.
Érdekesség, hogy 1999-ben sokkal közvetlenebb, barátságosabb stílust vett fel Denis. Hogy azért, mert eleve tudták, hogy ez az utolsó év (ezt annak idején nem kommunikálták a nézők felé) és emiatt lazábbra vették az egész játékot, vagy pozitív, vicces oldalával szponzort kerestek, hogy 2000-re is meg lehessen rendezni a játékokat, ezt nem tudni. Az utóbbi a személyes teóriám. Amit tudni, hogy pénzhiány miatt szűnt meg a játéksorozat. Érdekes volt látni, hogy ebben az évben a játékosok viccelődésébe is beleállt.
A játéksorozat megszűnése után gyógypedagógusként dolgozott, fogyatékkal élőket tanított.
Denis Pettiaux Belgium francia részéről származik, így anyanyelve a francia. Érdekes volt olvasni, amikor több nemzeti bíróról kerestem információt, többen is beszélnek franciául. Jó eséllyel a szükséges végzettség mellett az is feltétel volt, hogy nemzeti bíró lehessen, hogy beszéljen franciául, hiszen csak így tudott Denis-vel élő szóban kommunikálni.
Gundel Takács Gábor 1964. augusztus 27-én született Budapesten. 1983-1995 között a Magyar Televízió szerkesztőségében dolgozott, majd 1996-ban ment át az EuroSporthoz, ahol 2000-ig volt munkatárs. Majd 2000-ben a Sport1-hez igazolt, 2007-ben pedig visszatért a Magyar Televízióhoz, ahol 2017-ben mondott fel.
Beertje van Beers 1972. augusztus 28-án született Bredában. Ő volt 1997-ben a holland nemzeti bíróhölgy. Modellként, műsorvezetőként és újságíróként is dolgozik. 2007-ben pedig könyv is megjelent az addig róla készített legjobb képeiből. Modellként a természetes öregedést népszerűsíti, nemet mond minden fiatalító kúrára.
Jack van Gelder 1950. december 27-én született Amsterdamban, 1997-ben ő volt holland műsorvezető. Hollandia legismertebb sportriportere, emellett megannyi szórakoztató műsor vezetője is. 2009-ben a "Nationaal Songfestival" című műsor vezetője is volt. Ez volt 1956-2012 között a holland énekverseny, innen kerül ki az az énekes vagy együttes az Eurovíziós dalfesztiválra, aki Hollandiát képviseli.
Geszler Dorottya 1970. május 2-án született Budapesten. Érettségi után a Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakát végezte el 1992-ben, majd 1999-ben a Marketing és reklámmenedzserképző szakot, valamint 2006-ban Aerobik-oktatói végzettséget is szerzett.
Borbás Mária 1968. április 29-én született Madarason. Gimnázium után a Pécsi Tudományegyetemre járt biológia-földrajz szakra, majd a bajai Eötvös József Főiskola művelődésszakát végezte el. Eredetileg fogorvosnak, logopédusnak készült, de végül egy helyi terjesztésű lapnak dolgozott főszerkesztőként. A Magyar Televízióhoz 1994-ben került a családja javaslatára. Ő maga nem készült műsorvezetőnek. A tanfolyam alatt is dolgozott, annak sikeres elvégzése után pedig bemondónő volt.
Már az első játékban kijár a szórakozás a nézőknek, cirkuszi ügyességükről fognak tanúbizonyságot tenni a játékosok. Hárman játsszák a játékot, mindenki két-két karikát vihet egyszerre. A medencében minden csapatnak két-két fóka, és el kell jutni hozzá a hengereken. A hengerek nem forognak, de inognak a játékosok lába alatt, így az egyensúlyra különösen nagy szükség van.
Hajótörést szenvedtek játékosok, és ki kell menteni az értékeket a partra. Négyen játsszák a játékot, az egyik fiújátékos van a hajóban, ő adja ki a tárgyakat, másik két játékos meg a kötéllel felfüggesztett hajón vannak, ezen kell hintázni egészen addig, amíg el nem érik a tárgyakat, amiket ki kell menteni. Azt megfogják, átdobják a parton lévő negyedik játékosnak, aki a megfelelő helyre teszi a már biztonságban lévő értékeket. Van két láda, egy bála, egy hordó és egy zsák.
Az első állatos játék, méghozzá egy olyan állat lesz a következő játék főszereplője, mely egyáltalán nem vízi állat, ennek ellenére a medencében játsszuk a következő játékot. Skarabeusz bogárnak öltöztek be a játékosok, csapatonként egy fiú és egy lány. A játék lényege, hogy óriási nagy galacsinokat gurítsanak át a hengeren, amin átmennek, majd be kell menni a medencébe, és el kell úszni vele egy pontig, ott egy cső van, és oda kell gyűjteni az óriási galacsinokat (labdákat). Külön nehézség, hogy két hengeren kell járni, melyek forognak a tengelye körül.
Nagy baj van, ugyanis mindjárt elindul a hatalmas hajó, és az mentőövek még nincsenek rajta. És hát fel kell juttatni a hajóra. Nem könnyű feladat, ugyanis a mentőövek a magasban lógnak, fel kell mászni hozzájuk kötéllel. Ha ez megvan, ki kell oldani azt a kötelet, ami a magasban tartja a mentőöveket, azok beesnek a medencébe, és ki kell úszni velük a hajóra. Hárman játsszák a játékot, de elég ha csak az egyik mászik fel a mentőövekért, aztán mind a háromnak ki kell úszni a hajóra, és akkor van vége a játéknak, ha mind a három versenyző a magasban tart egy-egy mentőövet.
Az 5. játék az elődöntők során a Rómeók és Júlia játék volt, de most nemcsak a helyszín más, hanem a játék is. Portugáliában nem építettek ki balkonokat. A mostani játék nagyon veszélyesnek látszik, de a játékosok természetesen ki vannak kötve. Egy hatalmas tűzoltólétra két végén van egy fiú, és egy lányjátékos. Ez a létra forog, és a feladat az, hogy a létra alatt lévő zászlókat egyesével elérni, majd ezeket ki kell tűzni a magasban lévő zászlórúdba. Ha megvan mind a négy kis zászló, akkor a végén egy kis pálcát kell megfogni, és a magasban lévő kallantyúra téve lehúzni azt, és megjelenik az óriás zászló. Van egy harmadik játékos, aki visszateheti a zászlót a helyére, ha a két létrán lévő játékos közül valamelyik elejtené a földre.
Inkább mókás játék következik. Egy fiújátékos játszik minden csapatból, és fel kell jutniuk egy vizes, rettenetesen csúszós emelkedőn. Ennek nagyjából a 2/3-os magasságánál van egy kötél, amit ha elérnek, onnantól jó, mert azzal már könnyen felmásznak, és feljuthatnak a tetejére. Ott egy-egy kád van tele iszapos vízzel, azokba lehet beleülni. Akinek az sikerül, az továbbjut. Többfordulós a játék, mindig a két leggyengébb esik ki, aztán a végén a legjobb két játékos verseng a győzelemért.
A sors olykor nagyon kegyetlen, és hajótöréskor bizony előfordul, hogy nem külön-külön szigetre veti a víz a játékosokat. De a lányok leleményesek, éppen ezért az egyik legokosabb állatot, a delfint hívták segítségül. Így jutnak élelemhez, ugyanis a szomszéd szigetre jutnak el gyümölcsöt szedni. A fiújátékosok egy nagy kormánnyal hajtanak egy delfint, azon utaznak a lányok. A lányok a szigetről indulnak, majd a fiúk átvezetik a szomszéd szigetre, ahonnan egy gyümölcsöt hoznak el, azzal mennek vissza a szigetre, és elteszik a gyümölcsöt a sziget előtt lévő kosárba. Itt ki kell szállni a lányjátékosnak, mert váltás van, a másik lány megy a következő gyümölcsért. A delfinek csak előre úsznak, így ha valaki elront valamit, annak extra kört kell mennie. Négy gyümölcs van: Papaya, ananász, banán és citrom.
Volt már olasz játék, mely Kínában játszódott, ismét ellátogatunk a legnagyobb ázsiai országba. Városnézésre mennek a játékosok, méghozzá riksával. Ezt egy fiújátékos hajtja, övé lesz a feladat oroszlánrésze, ugyanis az ő sapkájának tetején tűk vannak, melyekkel ki kell szúrni a magasban lévő 12 léggömböt. A riksában ülő játékosok szerepe pedig az, hogy amikor a fiújátékos felugrana, hogy kidurrantsa a léggömböt, akkor ők viszik hátra a riksa súlypontját, hogy a fiújátékos a lehető legtovább tudjon próbálkozni kidurrantani a léggömböt. Nem kell feltétlen egyessével, a 12 léggömb párosával van egy sorba téva, ha megy kettessével, az külön bravúr.
Világítótornyok nélkül elképzelhetetlen volt régen a tengeri hajózás. Utat mutattak a hajósoknak. A játékban a világítótorony kissé hiányos, a külső búrát a játékosok teszik rá. Két részre van osztva a medence a kettő között egy kis sziget van. A játékosok a világítótorony felől indulnak, elúsznak a túlsó végére, ott hajóra szállnak és visszaeveznek a világítótoronyig, fel kell mászni annak a tetejére, és ott lehet rátenni a külső búrát a lámpára, és akkor gyullad meg a világítótorony. A kis szigeten meg át kell vinni a hajót, és utána lehet folytatni az utat.
A döntő játék is más, mint az elődöntőkben. Itt most két fiújátékos épít fel három deszkából egy hidat a medencében, ők tartják meg azokat, ezen kell átmenni a két lánynak egy-egy hordóval. Ha átértek, feláll a két lány a hordó tetejére, a fiúk melléjük, ekkor egy csillagszóró gyullad meg, és azzal vége a játéknak, és az 1997-es Játék határok nélkül játéksorozatnak.
